Párkány Kossuth utca és környéke lakói 2.

Amiért így alakult a helyzetem köztük

Amikor a Kossuth utcai házam megvétele után nemsokkal később mentem haza, hallottam ahogyan a két  egymással rokon, az idősebb Tokody Zsuzsa és a Labuda Tibor beszélgetnek a szomszéd néni, Tokody  Zsuzsa háza előtt. Arról, hogy milyen rossz világ van most, alig lehet megélni a nyugdíjból, a hónap végén  már ennivalóra sincs pénz. Aztán látták, hogy ugyanabban a világban amit ők ócsárolnak, egy kisgyerekes  elvált nő egymaga megteremti a mindennapi betevőt, sőt mindennap munkába jár, maszekoskodik, nagy  családi házat vett, üzlete van és aztán már többször nem hallottam, hogy ócsárolják a mai rendszert, csak  néztek rám, még vissza sem köszöntek. Láttam, ahogyan párszor egyikük, majd másikuk állt a kirakatom  előtt és néztek be az üzletembe, látták, hogy jó forgalmam van. A helyzetem akkor romlott meg végképp a  Kossuth utcában, amikor édesapámmal raktuk ki a teherautómból a radiátorokat a családi háznál.  Majdnem az egész utca kint volt amikor kirakodás után beültem a teherautó volánja mögé és elindultam  vele, majd végigmenve a Kossuth utcán visszamentem a bútorüzletemhez. Láttam a szomszédok és az  utcabeliek arckifejezését és tudtam, hogy ezentúl örökké gyűlölni fognak. Aznap, mikor nemsokára  hazamentem, láttam, hogy be vannak törve az ablaküvegeim és onnantól kezdve üldöztek ahogyan tudtak.  Másnap reggel, amikor munkába mentem, már várt rám a Labuda Tibor. Akkor mondta, hogy takarodjak  az ő utcájából, mert nem kell őközéjük olyan, mint én és ha nem megyek el, akkor addig fognak üldözni,  míg el nem megyek. Ekkor még sem ő, sem én nem tudtam, hogy sok hónap múlva rákényszerülök, hogy  miattuk hangosan hallgassam a zenét. Ígéretét betartotta, akkortól kezdve a mai napig üldöznek.

Akkortól folyamatosan mindig betömködték a zárbetéteimet a házamnál is és az üzletemnél is. Nem tudtam bejutni a saját üzletembe. A nap azzal kezdődött, hogy leszereltem a betömködött vagy pillanatragasztózott zárbetétet és helyette beszereltem az újabbat. Amikor mentem haza, az otthoni zárbetéteket leszerelni és felszerelni az újat. Folyton lelakatolták a kapumat, nem tudtam bemenni vagy kimenni, vagy pedig kiemelték a pántjaiból a kapumat, földre dobták. Kerítésemet, kapukilincseimet rugdossák. Amikor elmentem otthonról az összes kinti villanyt felkapcsolták, kukáimat ellopták, az újabbakat bedobálták a kertembe, kiszórták belőle a szemetet, persze az én  kertembe.

Általában váltakozva, hol befújták festékkel a kirakatüvegemet, hol betörték. Autómat szöggel végigkaristolták, festékszprével többször végigszórták, gumikat kiszúrták. A ház tetején lévő szurokpapírt mindenhol végigvagdosták. Csengőmet folyton ellopták, csengődrótot elvagdosták, lépcsőkön a csempéket szétverték, festékes üvegeket, szaros üvegeket dobáltak rá. A kavicsokat a kertjeikből átdobálják az én kertembe, folyamatosan dobálják a szemetet a kertembe, postaládámból kiszórják az újságokat és a leveleket, de ha érdekesnek találják az újságot vagy a feladó alapján a levél tartalmát, akkor azt vagy hazaviszik és otthon kényelmesen átolvasgatják vagy a házam előtt olvassák el, van idejük, a rendőrök nem jönnek. Volt, hogy fekete olajjal teli üveget dobtak a házamra, tojásokkal majd tintapatronokkal dobálták meg a házam falát.
Szilveszter előtt és után másfél hónapig úgy élek itt, mintha háborús övezetben lennék, de évközben is sűrűn robbantgatják a petárdákat a kertembe, házamra dobva, pedig itt is tiltja a törvény. Ablak és ajtóüvegeimet kövekkel állandóan kitörték, hiába üvegeztettem újra. A kapukilincseimet folyton lepisilik, de vannak akik a nemi szervüket mutogatják állandóan, hiába jelentgettem a rendőrségen. Amikor a második szomszédban lakó Bathó Éva férje lebontotta a régi kinti vécéjüket, az összes szart rákente a kerítésemre, kilincsekre. Hiába küldtem a kamerafelvételt az ügyészségre, felelősségre soha nem lett vonva, bírságot soha nem fizetett, sem ő, sem a többi. Alkoholos üvegeket dobáltak a házam elé és azt terjesztették, hogy alkoholista vagyok, pedig látták, hogy mindennap autót vezetek. Soha nem ittam
egy cseppnyi alkoholt sem, antialkoholista vagyok.

Mindenféle hazugságot terjesztettek rólam a városban, aminek egy cseppnyi valóságtartalma nem volt. Ezeknek a hazugságoknak az alapján bejött az üzletembe két állami rendőr, hogy menjek el pszichiátriai kivizsgálásra. Kérdeztem tőlük, hogy minek alapján, tán csak nem azért, mert egymagam vezetem a bútorüzletet, árut rendelek, vevőket kiszolgálom, teherautót vezetek nagyvárosokon is keresztül, amikor áruért megyek 300-500 ezer koronával is dolgozva, a könyvelést is én csinálom. Kérdeztem tőlük, hogy meg-e kérdezték a vevőket, bútorgyártókat, stb. Azt mondták, hogy a szomszédok amit mondtak az alapján. Mondtam a rendőröknek, hogy akkor tán a szomszédokat kellene  felelősségre vonni a hazugságaikért és azért amiket tesznek ellenem. Ezért, miután több év múlva befejeztem a bútoreladást, onnantól bizonyos időközönként vizsgálat alapján szakvéleményt íratok két helyen is, az egyik nemzetközileg is elismert, mert Szlovákiában minden lehetséges és legalább a nemzetközi bíróságon utólag pénzbeli elégtételt kapjak.

Majd jött az újabb ötletük. Kigondolták, hogy mindezek mellett hogyan lehet még jobban lekötni az úgy is kevés időmet és ráadásul még pénzembe is kerüljön. Csak akkor láttak, amikor reggel munkába mentem és késő este amikor hazamentem, csak pár percig míg beértem a házba,de folyamatosan kitaláltak valamit ellenem és
feljelentettek. Látható bizonyíték nem volt, mert én soha nem tettem ellenük semmit sem, még az ablakukat sem dobtam be viszonzásképp. Azt szokták rám fogni, hogy azt kiabáltam nekik, hogy buta, semmitérő, debil, lump, tehetetlen, értelmi fogyatékos, alja söpredékek. Nem hiszem, hogy mindezek után, amit tettek ellenem, furcsa lett volna, ha lekiabálom őket, de mégsem tettem, mert tudtam, attól, hogy bármit szólnák,ők nem lennének sem okosabbak, sem becsületesebbek, sem kevésbé agresszívak, stb. Átlagban havonta kétszer fizettem 2000-2500 korona büntetéseket. Hiába kértem a hatóságokat, hogy engedélyezzék a hazugságvizsgálatot, hogy bebizonyíthassam, hogy én igazat mondok, a szomszédok hazudnak, ezt nem tették lehetővé, gondolom azért, mert jól jött nekik a potyapénz, amihez így hozzájutottak. Hiába fizettem meg a fellebbezési díjakat is és hiába írtam a fellebbezéseket a felsőbb szervhez, a szomszédok többen állították a maguk hazugságait és Szlovákiában a jogrendszer úgy működik, hogy amit többen állítanak, vagyis amely állítás mellett több  tanú van, aszerint döntenek. Hiába mondtam, hogy megfizetem a hazugságvizsgálatot és saját költségemre  odautazok, nem tették lehetővé.

Amikor festettem a szegélypléhet a tetőn, felkiabáltak, hogy remélik leesek és szörnyethalok. Legutoljára hagytam a szomszéd Tokody Zsuzsa felőli ablakpárkány festését. Habár fél méter a házam mögött még az én telkemhez tartozik, amit tudtak is és látható is a kerítés folytatásaként, mégsem engedtek oda. Telefonáltam a rendőrségre, de nem akartak jönni. Újból elmagyaráztam a szomszédoknak, hogy be kell festeni a pléhet, mert rozsdásodik. Hiába. Majd újból telefonáltam a rendőrségre, a végén közöltem, hogy felvettem a beszélgetést, én
mindenképpen megyek befesteni a pléhet és ha nem jönnek és a szomszédok megtámadnak,akkor a hangfelvétel alapján az ügyvédem intézkedni fog. Elindultam. A szomszéd néni riadóztatta az összes
elérhető szomszédságot, közelben lakókat és aztán jöttek nekem baltákkal, csákányokkal, kapákkal, kalapácsokkal, ki mit kapott kézbe. Megjöttek a rendőrök is, látták a szerszámaikat, mert nem volt idejük elrejteni. Mondtam a rendőröknek, hogy be kéne ezeket zárni gyógykezelésre, feljelentést is tettem, de nem lettek felelősségre vonva sem.

Amikor indultam munkába, lövöldöztek be az előszobámba, konyhámba. Hiába üvegeztettem újra, újból lövöldöztek és újból kitörött az üveg. Feljelentést tettem a párkányi rendőrségen, de egyáltalán nem foglalkoztak az üggyel, pedig nagyon egyszerű lett volna elkapni a tettest, ugyanis mindig akkor lövöldözött, amikor
munkába mentem és az előszobában voltam, csak egy nap kellett volna ott lennie egy vagy két rendőrnek és máris elkaphatták volna a tettest. Három hónapon keresztül mindennap lövöldöztek. Amikor a lövedék a halántékomat súrolta, felmentem Újvárba, megkerestem a bűnügyi osztály vezetőjét és elmondtam neki, hogy az életem veszélyben van, a párkányi rendőrség nem tesz semmit, hiába kérem őket majd minden nap mióta lövöldözés van, hogy fogják el a tettest. A bűnügyi osztály vezetője ideküldte az udvardi rendőrséget és rögtön meg lett a tettes Labuda Tibor, habár igazságtalannak tartottam, hogy nem bűnténnyel vádolták a lövöldözés   végett, hanem csak kihágással. A kihágási tárgyalás ugyanott volt, ahol havonta 2000-2500 koronára bírságoltak. A tárgyaláson megjelent az összes
piros festékkel ráírtam a kukára a házszámom,
mert előtte mindig ellopták
szomszédság és állították, hogy a Labuda Tibor nem lövöldözött. Meg kellett fizetnem a tárgyalást és a fellebbezés árát is, de hiába fellebbeztem ez ügyben is, a hatóságok nem az alapján döntöttek, amit az udvardi rendőrség  kinyomozott és hivatalos rendőrségi papíron elküldött nekik, hanem megint a szomszédok állítása alapján, akik szerint a Labuda Tibor nem lövöldözik. Labuda Tibor nem lett felelősségre vonva a lövöldözésért sem. Egyik szomszéd vagy környéken lakó sem lett soha semmiért felelősségre vonva.

Sokszor jártam Lengyelországban, Csehországban, egész Szlovákiát bejártam, voltam Németországban, Ausztriában és Romániában többször is, több évig dolgoztam Újvárban irodában, több mint húsz évig bútorüzletben, a szocializmusban mint üzletvezető, később mint magánvállalkozó, rengeteg embert megismertem. Jött be az üzletembe olyan ember is, akinek háromszor is el kellett magyaráznom, míg megértette a dolgokat, de ennyire hülye embereket, mint Párkányban, én máshol nem láttam.  52 évnyi emberek között töltött tapasztalatom alapján megalapozott véleményem az, hogy Párkányban a szomszédok és környékbeliek nagyon buta, agresszív, másnak szándékosan ártani akaró, nagyon irigy emberek. Az ettől még rosszabb véleményemet inkább nem írom
le. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy van Párkányban sok becsületesen dolgozó, szorgalmas, értelmes ember is, sőt még itt is akad egy-kettő, de ez az egy- két ember is tétlenül végignézi amit a többiek művelnek velem szemben.















a fal közepén látni az ablak szegélypléhet, amit nem engedtek lefesteni a saját telkemen


















a fenti levélben ceruzával aláhúzott szöveg:

vykonaným šetrením a objasňovaním príslušníkmi polície bolo zistené
magyarul: a rendőrség nyomozás alapján kiderítette

Tibor Labuda mal sa telefonicky vyhrážať Eve Nothartovej ublížením na zdraví a zabitím a menovanej mal poškodiť slkenené výplne okien streľbou
magyarul: Labuda Tibor telefonon keresztül fenyegette Nothart Évát egészségkárosítással és megöléssel és az ablaküvegeit károsította lövöldözéssel

Az udvardi rendőrség kikérte a Labuda Tibor telefonos híváslistáját is bizonyítékként, amin fekete-fehéren le volt írva hogy az én üzleti telefonszámomat hívogatta állandóan.

magyarázat: kb. két éven keresztül azzal szórakozott, hogy (a rendőrségi vizsgálat alapján) ő lövöldözött az előszobámba, majd amikor zárbetét csere után bejutottam az üzletembe és felvettem a csörgö telefont, megfenyegetett, hogy egyszer úgyis elkap és ha nem döglök meg a veréstől, akkor egyszer úgyis eltalál és lelő.

Nem csak munkakezdéskor hívott, hanem napközben is, elmondta, hogy én hülye vagyok és bolond, egyszer úgyis megdöglök.


prokuratúra magyarul ügyészség
oda is írtam fellebbezést az ügyben, hogy a Labuda Tibor nem lett felelősségre vonva a rendőrségi hivatalos végzés ellenére sem


Természetesen folytatta tovább a tetteit ellenem. Őt nem vonják felelősségre, sem a többi hozzá hasonlót, ezért mernek bármit megtenni és bármivel megrágalmazni a tévében is. Azóta is hiába írok az ügyészségekre a biztonsági kamerafelvételeket is küldve, hiába fellebbezek, naponta 5-10 ellenem és vagyonom elleni kihágásokat, bűncselekményeket követnek el a házam környékén lakók büntetlenül.

A blogban lévő fotók csak egy-egy esetet példáznak, kizárólag csak a nemrég vásárolt digitális kézi felvevőmmel készült képekből.