Párkány Kossuth utca és környéke lakói 3.

A történet, amiben leírom, hogy végülis miért kényszerültem zenehallgatásra, ami nem a kutyaugatás, hanem a szomszédok miatt lett.

Születésemkor már volt kutyájuk a szüleimnek és egészen a halálukig mindig volt kutya a háznál. Általában két kutya volt, de azok akkor ugattak, ha a póstás jött, vagy valaki be akart jönni, nem egész nap állandóan.

A Kossuth utcába való beköltözésem után akivel beszéltem, mindenki panaszkodott a szomszéd kutyájára, hogy nagyon sokat ugat, zavarja őket, hogy a szomszéd egyáltalán nem neveli a kutyát, nem is ért hozzá. Hónapokkal később, amikor az adóügyi hatóság bekérte a könyvelésemet, pénzbírságot fizettem, jogosan kérték, hibáztam a könyvelésben. Azért tévedtem, mert az állandó kutyaugatástól nem tudtam odafigyelni a könyvelésre és fájt is a fejem az állandó kutyaugatástól. Hiába mentem bármelyik szobába, a kutyaugatás nagyon erősen hallatszott. Kértem az idősebb szomszédasszonyt, Tokody Zsuzsát, hogy szombat és vasárnap pár órára csukja az udvarba a kutyát, onnan nem látja a gyalogosokat, bicikliseket, így tán kevesebbet ugatott volna, de a szomszédasszony csak nevetett és azt mondta, hogy a kutya azért van, hogy ugasson. A kutya éjfél utántól hajnalig bent szokott lenni a házban, de amikor megfáztam és 40 fokos lázban feküdtem és nem bírtam pihenni a folytonos kutyaugatás miatt, hiába kértem a szomszédasszonyt, hogy legalább pár órára hadd pihenhessek, csak nevetett. Nem hívta be a házba, se nem csukta az udvarba a kutyát. A kutya egész nap egyfolytában ugatott mindig, a bicikliseket, a járókelőket, az autókat, másik kutyát, macskákat, a szomszédban kertben lévőket, madarakat, lepkéket, a tyúkokat, a kakast, ha nem volt mit ugatni, akkor a farkát kergetve ugatott, ha már elfáradt körbe szaladgálni, akkor csak úgy ugatta a semmit, a saját hangja gyönyörűségére, de csend az sosem volt. Elmentem a városházára megkérdezni,
ifjabb Tokody Zsuzsika,  52 éves
hogy nincs-e valamilyen rendelet, amivel meg lehetne oldani a helyzetet, de azt mondták, hogy nincsen. Tanácsot viszont adtak, hogy hallgassak rádiót és akkor nem fogom annyira hallani a kutyaugatást. Volt egy kis ébresztőórás rádióm, azt kapcsoltam be. Abban a szobában, ahol a rádió szólt, még ott sem nyomta el a kutyaugatást, de a semminél jobb volt. Ezt a kis halk rádiót biztosan nem hallotta egyik szomszéd sem. Onnantól, hogy a Labuda Tibor megfenyegetett és üldöztek, amibe beletartozott az ablaküvegeim folytonos kővel bedobása is, azt az üvegrecsegést viszont nem nyomta el, egyre nehezebben viseltem el, megijedtem, erősebb rádiót kellett vennem. A Bartók rádió szólt, ahol általában zene, beszélgetés, vasárnap szentmise volt. Hogy a helyzet megoldódjon, voltam az akkori városi rendőrség parancsnoka Simon Ferenc után többször is, de csak annyit mondott, hogy neki is van kutyája, az is ugat, mi lenne, ha őt is feljelentenék a szomszédai. Voltam a város főellenőre után is, majd végül elmentem a polgármester Oravec János után, kértem tegyen valamit az ügyben. A mai napig senki nem intézkedett. Ügyvédet fizettem, aki hivatalos, intézkedésre felszólító panaszlevelet írt a párkányi városi rendőrségre a szomszéd viselkedése miatt, aki a kérés ellenére sem volt hajlandó megpróbálni egyik javaslatot sem, ami a kutya zavaró, állandó ugatása ügyében történt, amitől állandó fejfájásom volt, a saját otthonomban pihenni nem tudtam. Mindhiába. Az ügyvédet is hiába fizettem, változás nem történt sem az állandó kutyaugatás, sem a szomszédok ellenem való törvénysértő viselkedése, tettei terén. Ezalatt végig próbáltam eladni a házamat, de úgy ahogyan a régi tulajdonosnak nem sikerült több mint tíz évig eladnia, nekem sem sikerült. Közben vásároltak a közelben is öregebb, csúnyább, olcsóbb házakat, ahogyan hallottam, hasonló kaliberű emberek, mint a szomszédok.

Sok évvel később az öreg kutya megdöglött. Hirtelen csend lett a szomszédban és én a zenét saját magam elhatározásából lekapcsoltam, anélkül, hogy ezt akkortájt bárki is kérte volna tőlem. Több mint egy évig nem hallatszott semmi az én házamból. A szomszédok viszont akkor sem hagyták abba az ellenem való ügyködésüket. Ahogyan az ideköltözésem legelején ígérték, a csend ellenére tovább üldöztek. Amikor jöttek a rendőrök lefényképezni a szomszédok tetteit, mondtam nekik, hogy most már igazán tehetnének a szomszédok személyem és értékeim elleni kihágásai és bűncselekményei ellen, hiszen nyilvánvaló, hogy nem a zene miatt tesznek ellenem, de a rendőrök nem tettek semmit, sem ők, sem a többi, akik a bejelentésemre kötelesek voltak kijönni szemrevételezni a szomszédok tetteit, ezért újból elmentem Ujvárba a bűnügyi rendőrségre segítséget kérni, de ezúttal már hiába, mert a szomszédok továbbra is büntetlenül folytatták a tetteiket ellenem. A személyem és értékeim elleni kihágások és bűncselekmények a sok éven keresztül valószínűleg már egyhangú volt nekik és valószínűleg a nagy csend is unalmas volt már nekik, ezért találhattak ki újabbat ellenem: amikor már egy éve csend volt, kaptam egy bírósági idézést, hogy jelenjek meg a tárgyaláson, mert a Bathó Éva feljelentett és
bíróságilag követeli a csendet. Akkor, amikor már több mint egy éve csend volt. Mivel már mindenféle hülyeséget megtapasztaltam a szomszédoktól, azt hittem, hogy ez egy újabb, de mivel bírósági pecsét is volt az idézésen, ezért úgy döntöttem, hogy utánanézek, hátha igaz a dolog. Elutaztam Ujvárba a bíróságra és utánanézettem, hogy valóban ők-e küldték az idézést. Legnagyobb meglepetésemre ez nem vicc volt. A bírósági tárgyaláson az egyik szomszéd azt vallotta, hogy öt hónapja, a másik azt, hogy hét hónapja van csend. Én mondtam, hogy mikortól van
fiatalabb Pintérék
csend és az már több mint egy év volt. Ennek ellenére megjött a bírósági ítélet, amely megtiltotta, hogy zenét vagy beszédet hallgassak. Mivel már ismertem a szomszédok "ész"járását, biztos voltam benne, hogy ha szellőztetéskor a nyitott ablakon keresztül halkan kihallatszana a rádió, rögtön feljelentenének, ezért fellebbeztem és mivel már akkor is törvényellenes volt ezt megtiltani, így a kerületi bíróság a törvényhez igazította az ítéletet. Mindeközben persze a szomszédok folytatták a tetteiket ellenem. Amikor kijöttek a rendőrök, mindig mondtam, hogy már tehetnének a szomszédok viselkedése ellen és egy év eltelte után, hogy lecsuktam a zenét, kezdték behívatni a szomszédokat kihallgatásra a rendőrségre, ami persze nem tetszett a szomszédoknak. Aztán rájöttek: újra kutyának kell ugatni a szomszédban, hogy továbbra is büntetlenül üldözhessenek. Tudták, hogy hol van a nappalim, aminek az ablaka a Pintér szomszédék felé néz, valószínűleg ezért lett őnáluk kutya, annak ellenére, hogy előtte sok éven keresztül sohasem volt. Miután több száz kilométert levezettem a teherautón, majd az összes bútort kiraktuk a raktárba,
fáradtan hazajöttem és leültem a fotelba pihenni, a Pintér szomszéd kutyája folyton ugatott a fülembe négy méterre az ablakomtól. Egy óra eltelte után kinéztem az ablakon és láttam, hogy kint röhög az egész család, az egyikük meg uszítja a kutyát a folytonos ugatásra. Bekapcsoltam a rádiót, hogy hátha a többi szomszéd, akik bíróságilag is követelték a csendet, szólnak nekik, hogy ne ugattassák direkt azt a kutyát, de senki nem szólt nekik. Helyette jöttek a rendőrök, feljelentettek a szomszédok, mert zenét hallgattam. A rendőrök sem szóltak a szomszédoknak, hogy tán nem kéne a kutyát direkt uszítani, hogy ugasson egyfolytában. Ahogy a kutyát bevitték éjjelre a házba a szomszédok, a zenét kikapcsoltam. Amikor nem voltam otthon, a zene nem szólt, csak akkor kapcsoltam fel, miután hazamentem és a kutya már hosszabb ideje ugatott. Bíztam benne, hogy a csendért valaki szól a szomszédoknak a kutyaugatás végett, vagy a többi szomszéd vagy környéken lakók, vagy a rendőrök, a polgármester, vagy valaki csendet kedvelő. De nem szólt nekik senki. A környékbeliek és a szomszédok is csak vigyorogtak, bejött a számításuk, újból büntetlenül üldözhettek. Láttam, hogy ez volt a céljuk, lekapcsoltam a zenét, azt hittem, hogy végleg. Ezután nem csak a Pintérék kutyája ugatott állandóan tőlem négy méterre, hanem miután hazaértem a munkából, a Labuda Tibor is idejött a házam elé a nagy farkaskutyájával és a második szomszédban lakó Bathó Éva is a három kutyájukkal és itt ugatott az öt kutya egymást túlugatva. Tudtam, hogy az a céljuk, hogy felkapcsoljam a zenét, hogy büntetlenül ténykedhessenek ellenem. Nem kapcsoltam fel. Jópár nap múlva a kutyaugatásokon kívül hangos kiabálásokat hallottam, ezért elindultam az ablakhoz, hogy megnézzem, már megint mit művelnek ellenem. A dupla üvegezést átütve hatalmas recsegéssel egy vastagfalú üveget dobtak be a szobába, amiben valamilyen folyadék és egy darab rongy volt. Rettenetesen  megijedtem, nagyon rosszul voltam, a telefonig sem tudtam elmenni, hogy a mentőket hívjam. Az addigi évek tapasztalata alapján tudtam, hogy nem biztos, hogy csak egyszer dobtak, így amikor már bírtam, lassan elmentem a rádióhoz, felkapcsoltam, hogyha többször dobnak, akkor a zene elüsse a recsegést, ne ijedjek meg olyan nagyon. Azóta megy a zene és bejött a
számításuk, mert azóta ismét büntetlenül ténykedhetnek ellenem. Naponta 5-10 vagyon vagy személyem elleni kihágást, bűncselekményt követtek és követnek el átlagosan, már a gyerekeik is úgy mentek el a házam előtt, hogy követ dobáltak az ablakaimba, de az üzleti életemre ez nem hatott ki. 2008-ban jött az ötletük, hogyan lehet tönkretenni az üzletemet. Tudták, hogy pénteken mindig nagybevásárlást teszek, ezért nem fogom látni a tévéseket a házam előtt, így nem megyek oda, hogy megcáfoljam a hazugságaikat, ezért pénteken jöttek a szlovák Markíza nevű tévések. Anélkül, hogy tudatták volna velem, hogy riportot készítenek rólam, anélkül, hogy megadták volna a lehetőséget, hogy hozzászólhassak a rólam készült riporthoz, leadták a szomszédok hazugságait és a ripoter-újságírói
tanulmányaikat és tapasztalataikat felhasználva mesterien nevetség, gúny és megvetés tárgyává tettek. Ahogyan a pletykákból hallottam, a riporternő Simona Miazdrová lett lefizetve egy kis pénzzel, mások azt mondták, kell a Markízának az érdekes riport a bevételük miatt. A mesterien elkészített lejárató riport olyan rossz hatással volt, hogy tönkretette az üzletemet. Nagy volt az öröme a szomszédoknak és a környékbelieknek. Persze azért az üldöztetésemet nem hagyták abba. Van, hogy egy nap 4-5 ajánlott levelem van, a rendőrségtől, a bíróságtól, az ügyészségtől vegyesen, majd erre választ írok, fellebbezést, beadványt, panaszt, stb., bíróságra járok, rendőrségre idéznek be, stb. Hol az ő hazugságaik miatt, hol az én feljelentéseim végett az ő tetteik miatt, hol a szlovák Markíza tévések miatt, akiket kártételre is bepereltem.

Amikor meghalt édesanyám, majd rá pár napra édesapám, ezt a szomszédok megtudták és látták azt is,  hogy nagyon szomorú vagyok, átkiabáltak, hogy idegileg tönkretesznek. Tüntetést szerveztek, a tévések állandóan itt voltak, hol a magyarok, hol a szlovákok és leközölték a szomszédok hazugságait anélkül, hogy én tudtam volna, hogy riportot csinálnak és anélkül, hogy lehetőséget adtak volna, hogy én is hozzászólhassak, hamár rólam csinálnak riportot. A tévésekkel elhitették azt is, hogy a házfalamra erősített reflektor az hangsugárzó és aztán minden hülye azt dobálta már, nemcsak ők. Pedig minden normális láthatja, hogy az reflektor, persze a normálisok nem jönnek ide köveket dobálni. Amikor régebben molotov koktélt dobtak a kertembe is, akkor szereltettem fel a reflektort, hogy amikor nem működik az utcában a közvilágítás, akkor is tudjak világítani és a biztonsági kamerák felvételei bizonyítékot rögzítsenek. És persze mindemellett vígan ténykedtek ellenem továbbra is a szomszédok és a környékbeliek is. Hiába kértem a rendőröket, hiába írtam az újvári ügyészségre, majd a kerületi ügyészségre, végül a belügyi minisztériumba, hiába küldtem el a levélben a kamerafelvételeket is bizonyítékként, soha egyetlen
szomszéd vagy környékbeli sem lett felelősségre vonva és soha egyetlen rendőr sem lett felelősségre vonva azért, mert nem intézkedett. Legutóbb már csak azt a kérdést tettem fel a levélben az ügyészségre címezve, hogy milyen okból nincsenek a tettesek felelősségre vonva a bizonyítékok ellenére sem. A járási ügyészség kitérő választ írt, ezért fellebbeztem a kerületi ügyészségre. Onnan jött a válasz, hogy a felelősségre vonásnál figyelembe veszik az elkövetők értelmi szintjét és ha az értelmi szintjük miatt nem vonhatják őket felelősségre, akkor nem vonják őket felelősségre. Finoman fogalmaztak, nem sértően. Ezt hamarabb is megírhatták volna, nem költöttem volna annyi pénzt éveken keresztül a levelezésre és a sok CD-re amiken a bizonyítékokat küldtem a szomszédok és környékbeliek tetteiről. Azt viszont nem írták meg, hogy mivel nem büntethetők az észbeli képességeik szintje miatt, akkor miért nem zárják be őket gyógykezelni? Vagy elég csak tablettákat szedetni velük? mint ahogy azt egyesek beismerték a tévében is? Vagy úgy gondolja az ügyészség, hogy ők nagyon is jó helyen vannak itt egymás között? Csak én nem illek ide, azért üldöznek? A faluban, ahol felnőttem volt pár roma család, akik loptak, verekedtek, de kevésbé terrorizálták a normális embereket, mint ahogyan engem a szomszédok és környékbeliek Párkányban, mégis a faluból el lettek üldözve. Párkányban engem üldöznek, a becsületes, szorgalmas üzletasszonyt, aki több mint húsz évig becsülettel, tisztességgel árulta a bútorokat, senkit egy fillérrel sem becsapva, akinek sehol senkivel semmilyen konfliktusa nem volt, csak a "nagyon buta, agresszív" irigy körülöttem lakó Párkányiak üldöznek. Párkányban én vagyok a nem Párkányba illő. Erről jutott eszembe egy régi cseh film, amit még gyerekkoromban láttam. Egy pszichiátriai intézetben játszódott, ahol az őrültek megkötözték az igazgatót, mert szerintük az volt a bolond, mert nem hitte el, hogy ők a Napóleonok. Akkor sajnáltam az igazgatót. Ma már irigylem, mert abban a filmben később mentek az ápolók munkába és kiszabadították az igazgatót, a bolondokat pedig megkötözték.

A párkányi agresszív idiótáknak:

Sokan tudják, hogy nap mint nap mennyi mindent követtetek el és mind a mai napig követtek el ellenem és azt is tudják, hogy (habár minden lehetőségem adott lenne) mégsem toroltam meg ezeket eddig sohasem, még csak egy darab követ sem dobtam be viszonzásképpen az ablakotokon sem nappal, sem éjjel és nem azért mert félnék bármelyikőtöktől, sem a pénzbírság miatt, mert mindegy, hogy a hazugságotok alapján bírságolnak meg vagy kődobás és egyebek miatt. Egyetlen oka volt eddig: megbüntetett titeket a sors azzal, hogy olyanok vagytok amilyenek, ettől nagyobb csapást nem lehet rátok mérni. Hiába hazudoztok a tévében bármit rólam, én attól nem változok olyanná, amiket hazudtok rólam és sajnos ti sem lesztek sosem olyanok, mint amilyennek hazudjátok magatokat. Becsaphatjátok azokat a tévénézőket akik nem ismernek engem és titeket sem és "nem látnak át a szitán". Engem a több mint húsz évnyi bútorüzletben töltött évek alatt megismertek a környéken lakó vevők is, tudják, hogy egyedül vezettem a bútorüzletet, rendeltem az árut, teherautót vezettem, üzleti könyvelést én csináltam, stb., bármennyiszer is hazudjátok, hogy én vagyok a bolond, ezt aki ismer engem, nem hiszi el. Viszont akárhányszor is hazudtok a tévében, sokan tudják, hogy mennyi mindent követtetek el ellenem és ez, ha hiszitek, ha nem, agresszív, buta viselkedésre vall és a normális emberek elítélnek titeket és "agresszív, nagyon buta, debil söpredék"-nek neveznek benneteket, mégha a szemetekbe nem is mondják.


A 3 levél után képek és videók következnek.

Alább a 3 hivatalos levél az állandó kutyaugatás végett. Az első az ügyvédé, aki rajtam kívül az egyetlen ember volt, aki megpróbálta megoldani ezt a helyzetet. A második a párkányi városi rendőrség parancsnokáé, aki hivatalos levélben is elutasította a helyzet megoldását. A harmadik az ügyvédemé, aki levélben közölte, hogy a párkányi városi rendőrség parancsnoka elutasította a helyzet megoldását. Azóta is itt ugat állandóan a Pintér szomszédék kutyája, ami igaz, hogy kisebb testű kutya, mint a Tokodyéké volt, de az ugatása éles és erős hangú.

Az első levél:
A levélbeni fontosabb részek szlovákul, amik lentebb olvashatók magyarul:
Susedka našej klientky, p. Anna Pintérová chová pri rodinnom dome psa. P. Nothartová sa niekoľkokrát pokúšala riešiť vec zmierlivou cestou, upozorńovala držiteľku psa na správanie psa, ktoré je neúnosné, najmä z hľadiska hlučnosti a intenzity štekotu psa. Napriek uvedeným upozorneniam a výzvam, vyššie uvedený skutkový stav pretrváva. Týmto ako právny zástupca Evy Nothartovej podávam sťažnosť na p.Annu Pintérovú ako držiteľa psa a dovolujem si Vás požiadať, aby ste ako obec pristúpili k riešeniu predmetného susedského sporu a k prijatiu adekvátnych opatrení na nápravu. Zároveń podávam oznámenie o priestupku, ktorého sa držiteľ psa dopúšťa.

Magyarul:
Ügyfelünk szomszédja, Pintér Anna a családi háznál kutyát tart. Nothart Éva többször megpróbálta az ügyet békés úton rendezni, felhívta a kutyatulajdonos figyelmét a kutya viselkedésére, amely elviselhetetlen a kutya ugatásának magas zajszintje és állandósága miatt. A figyelmeztetések és a kérések ellenére, a fent leírt állapot jelenleg is folytatódik. Mint jogi képviselő panaszt nyújtok be Pintér Anna kutyatulajdonos ellen és felkérem Önöket, hogy intézkedjenek e szomszédi vitának a megoldása érdekében és tegyenek megfelelő lépéseket az ügy megoldásáért. Végezetül a kutyatulajdonos ellen bejelentést teszek kihágás végett.



A levélbeni fontosabb részek szlovákul, amik lentebb olvashatók magyarul: 
Prosím Vás, vysvetlíte nám, že ako, akým spôsobom uvedený pes útočil, resp. iným spôsobom ohrozoval človeka p. Nothartovú? Ešte akým spôsobom musí byť zabezpečený objekt p. Pintérovej? Asi tak, ako je zabezpečený rodinný dom - celý objekt - p. Nothartovej, viď list č. 3, kde sú zábery z rodinného domu p. Nothartovej.
Foto č.1. Pohľad na rodinný dom p. Nothartovej z južnej strany /od domu p. Pintérovej - viď. nepriechodnosť verejného priestranstva, chodníka
Foto č.2 - záber na rodinný dom p. Nothartovej zo severnej strany,
Foto č.3 - záber na jej rodinný dom z čelnej strany.
Po prešetrení sťažnosti som dospel k záveru, že táto je neopodstatnená a taktiež v danom prípade nejde o podozrenie z priestupku.

Magyarul:
Kérem Önt, magyarázza el, hogyan, milyen módon támadta meg az a kutya, vagy milyen más módon veszélyeztette Nothart Évát? Még milyen módon kell a Pintérné telkét bebiztosítani? Talán úgy, mint ahogyan be van biztosítva Nothart családi háza - az egész épület - lásd a 3.lap, ahol a Nothart Éva családi házának a fotói vannak.
1.kép. Fotó a Nothart házáról déli irányból /Pintérné házától - lásd a közterület átjárhatatlanságát,járda
2.kép. - kép Nothart házáról északi irányból
3.kép - kép elölről az ő házáról
A panasz kivizsgálása után megállapítottam, hogy az alaptalan és ebben az esetben nincs kihágás gyanúja sem.

Magyarázat:
A levél előtt többször beszéltem e levél írójával /párkányi városi rendőrség parancsnoka/. Elmondtam neki, hogy a Pintérék kutyája állandóan ugat, nem tudok a könyvelésre figyelni, eltévesztettem, ezért pénzbírságot kaptam, fáj a fejem az állandó kutyaugatástól. Nem tudok pihenni, teherautóval járok áruért több száz kilométert levezetve fáradtan, fejfájósan. Látta többször is, hogy a városban teherautót vezetek. Mondtam neki, hogy hiába kértem a szomszédokat, csak nevettek, pedig ajánlottam pár megoldást is. Soha nem említettem neki, se nem érdekelt, hogyan van a szomszédék telke bebiztosítva, soha nem féltem a kutyájuktól. Az ügyvéd is írta a levélben: "elviselhetetlen a kutya ugatásának magas zajszintje és állandósága miatt".
Erre a párkányi városi rendőrség parancsnoka hivatalos levélben megkérdezi:"Kérem Önt, magyarázza el, hogyan, milyen módon támadta meg az a kutya, vagy milyen más módon veszélyeztette Nothart Évát? Még milyen módon kell a Pintérné telkét bebiztosítani?" Majd küldött az ügyvédnek több képet az én házamról (az ügyvéd nem kért képeket az én házamról, de még a szomszédékéról sem) és megírta, hogy a panasz alaptalan és még a kihágásnak a gyanúja sincs ebben az esetben.

Pedig ismert engem a rendőrparancsnok és a polgármester is. A rendőrparancsnok az én üzletemben vásárolt a lányának tanulószoba bútort és széthúzhatós heverőt. A heverőt azzal a huzattal rendeltem meg neki, amit ő kiválasztott. Nem félt előleget fizetni és várni, míg meghoztam neki a heverőt. A polgármester lányának az egyik drágább ülőgarnitúra rekamiéja tetszett. Megrendeltem neki külön a rekamiét fotelok nélkül azzal a huzattal, amit a lánya választott. Ő sem félt előleget fizetni és nyugodtan várt míg a rekamiét meghoztam a lányának a kiválasztott huzattal. Nem ezért vártam, hogy segítsenek, hanem azért, mert abban a pozícióban voltak, ahol mindenképpen kellett volna segíteniük.


A levélbeni fontosabb részek szlovákul, amik lentebb olvashatók magyarul:  
Sťažnosť a oznámenie o priestupku, ktoré som ako Váš právny zástupca vo veci nadmerného obťažovania štekotom psa podala, vyhodnotila mestská polícia ako neodôvodnú.

Magyarul:
A panaszt és a feljelentést a kihágásról, amit mint az Ön jogi képviselője a túlzottan nagymértékű kutyaugatással való zaklatás végett megtettem, a városi rendőrség alaptalannak ítélte.


Szüleim halála után hetekig éjjel-nappal itt sátraztak többen a házam előtt:





majd énekeltek a házam előtt:



hangerőről is gondoskodtak, hogy én is jól halljam:



emelődaruról is gondoskodtak, hogy ne csak jól halljam a művész úr énekét, de jól is lássam őt:



a daru később felemelte a művész urat a fák fölé:

a nagy hangfal erősségétől gondolom az egész városban hallani lehetett a művész úr szép áriáit

A szomszédok és környékbeliek idehívták a médiát és aztán egész évben itt hemzsegtek a szlovák és a magyar tévések, rádiósok és újságírók. Elárasztották Magyarországot és Szlovákiát a szomszédok és környékbeliek rólam terjesztett hazugságaival, majd itt fotóztak, kameráztak a házam előtt a szlovák és a magyar turisták, volt, hogy 5-6 autó állt egyszerre a házam előtt. Még ha csak itt álldogáltak és fotóztak volna, de kövekkel dobálták a lámpáimat, mert a média azt terjesztette, hogy azok hangfalak és az olyan "okos" turisták, akik az én zeném miatt utaznak ide, mert nekik ez a látványosság, azok persze nem tudják megkülönböztetni a lámpát a hangfaltól.  A környékbeliek tudták, hogy azok lámpák, mert sokszor látták világítani mind a 3 lámpát, a középsőnél látható a mozgásérzékelő is, nyilvánvaló, hogy ebben is hazudtak az "okos" bulvármédiának.


az  "okos és igazmondó" Barak László Paraméterben lévő cikke: 





________________________________________________________________________________________________

az "okos és igazmondó" Paraméterben lévő cikk írója Barak László:



az igazság:

bal oldali reflektorlámpa

középső kamera és a mozgásérzékelős reflektorlámpa 





jobb oldali reflektorlámpa és kamera






A képek a szlovák JOJ tévések riportjából vannak ugyanabból az időből, mint amikor a Paraméter a riportot írta. Láthatja mindenki, hogy a házamra reflektor lámpák vannak szerelve, nem hangfalak. A paraméter és a többi média sem csak ebben az egyben hazudott.




azóta gyakran jár a házam elé zenélni a 89,5 Music FM délutáni rohadt show is:



ők is gondoskodtak hangerőről, hogy ne csak ők hallják a műsort, de én is bent a házamban, ez okból is a házam felé fordították a hangfalat:





Párkány polgármestere is részt vett. Mivel ott volt, legalább szólhatott volna a szomszédnak a kutyaugatás végett, már több éve van erre vonatkozó rendelet és a környékbelieknek is szólhatott volna, hogy 14 évnyi üldöztetés után békén hagyhatnának már, de hát ők sok szavazatot jelentenek a polgármester választáskor, így inkább ellenem tett feljelentést. Biztosan nem bírságolta meg a rohad showt sem a sokszorosan túllépett hangerő végett, hisz reklámozták a városkát. Jött is a sok idióta turista. Még ráadásnak a már úgyis ittlévő sok idióta környékbelihez.


a rendezvényt az állami rendőrség (alsó képen zöld csíkos, fehér autó) és a városi rendőrség biztosította (fenti kép a polgármester és a Szilárd között látható fehér autó, fekete betűkkel ráírva, hogy mestská polícia, ott állnak a fekete egyenruhás városi rendőrök)



a rohadt show műsorvezetője Horváth Szilárd:



ez is Horváth Szilárd, a honlapján tetszeleg lányka ruhában és szőke parókával:



Horváth Szilárd saját véleménye önmagáról:


Üzenem a Szilárdnak és a Paraméteres Barak Lászlónak, hogy megvehetnék a házamat és idejöhetnének lakni a többi közé.

A zenélések után tüntettek is. Nem a művész úr és a Music FM többszöri ittléte alatti  zenéjük hangerejének a megengedett határérték sokszorosa végett, hanem az én halkabb zeném miatt. Persze nem az én házam előtt vagy környékén tüntettek a "zajban", hanem sétáltak két kilométert a csendes Duna partra. Ott tüntettek a csendben a csendért. Biztosra vették, hogy a Dunában úszkáló halak nem "pofáznak" vissza nekik, arról meg gondoskodtak, hogy én ne mondhassam el a véleményem. A tüntetés leírása a párkányi nagy tüntetés a csendért oldalon van. Ezt a rendezvényt is az állami és a városi rendőrség biztosította, de segítségként még a Security magánvállalkozói szolgálat szakembereit is segítségül hívták. A tüntetés után két kilométert sétálgattak hazafelé, majd a házam előtt elhaladva kövekkel alaposan megdobálták a házam falát és az ablakokat. Párkányban vagyunk, így akkor természetesen sem az állami rendőrség, sem a városi rendőrség, sem a Security emberei nem voltak még a környéken sem.